A könyvtár bejáratával szemben néhány éve egy naiv, késő barokk festmény látható, amelyen Szent István felajánlja az országot a monogramos napkoronggal megjelenített Szűz Máriának.
S. Rex Stephane, o[ra] p[ro] n[obis], vagyis Szent István király, könyörögj érettünk, hirdeti a latin felirat.
Az egyszerű festmény valószínűleg nem a rendház és nem a templom számára készült, hanem inkább a Szent István Céh tulajdona lehetett. Az 1711-ben alapított vallási társulat 1843. februárjában a Szent Bertalan templomból az alsóvárosi ferencesekhez „tette át a székhelyét”, és bár fő patrónusuk Szent István mártír volt, a céh eseményeit megörökítő könyvecskéjükből kiderül, hogy az országalapító király ünnepét is nagy tisztelet ülték meg. Ráadásul tagjai között még piktorok is voltak; 1783. január 9-én például August János festő állt be a „becsületes nemes céhbe”.
Ez azért is érdekes adat, mert azt mutatja, hogy bár 1782 és 1788 között királyi rendelet tiltotta működésüket, titokban továbbra s összejártak imádkozni, sőt, új tagokat is fogadtak.
Ugyanez ismétlődött meg a kommunizmus alatt is, csak ez a diktatúra sokkal nagyobb csapást mért a civil társadalomra, mint II. József rendelkezései. A Szent István Céh titokban 1950 után is működött, de a rendszerváltás után idős tagjai már hiába próbálták meg feltámasztani tetszhalott állapotából, sok más gyöngyösi vallási egylettel együtt a közelmúltban ennek a háromszáz éves szervezetnek is vége lett. 1781-től vezetett társulati könyvüket a Gyöngyösi Ferences Könyvtár őrzi.